Dec 182012
 
Leszbikus vagy

Trouble viewing translation? Select your default language using Google Translate near top of page. Please be patient with machine translation as it is an evolving technology. Gender, in particular, is problematic in machine translations.

Sok szín és árnyalat van még a női – férfi kapcsolatokon túl – mondja az Eltitkolt évek című dokumentumfilm egyik szereplője. Tizenegy leszbikus nő beszél arról, miként jöttek rá, hogy saját nemükhöz vonzódnak, miként kellett titkolniuk felfedezett nemi identitásukat, s arról is, mit jelent Szatinán élni. A kis baranyai települést a leszbikusok falujaként is emlegetik.

Szatinán írta meg Kecskerúzs címmel az elsőkét emlegetett meleg-regényt Gordon Agáta, aki az Eltitkolt években is feltűnik. Ő volt az első leszbikus, aki letelepedett a zselici zsákfaluban, s azóta, különösen a kilencvenes években sokan mások is megtalálták itt helyüket a leszbikus közösségekből. Köztük Bán Mari is, a Bizottság együttes, majd a Mora Lisa nevű női rockzenekar egykori dobosa, aki a filmben elmeséli, már élete első tíz évében is olyannyira fiúnak érezte magát, hogy “folyton azt nézte, kinőtt-e már a fütyije”. Persze, évekkel ezelőtt ő sem mesélhette volna el ilyen kedélyesen, hogy ő a “mások” közé tartozik. Erről is szól az Eltitkolt évek. A leszbikusok személyes életének kényszerű korlátok közé szorításáról, sokszorosan kisebbségi létbe kényszerített párokról, a családjuk, munkahelyük, környezetük előtti titkolózásról, arról, hogy bár sokan még ma is tabunak tartják a leszbikus kapcsolatokat, de rendszerváltás előtti évtizedekben “kőkeményen tabu volt”, miként az egyik szereplő jellemezte az eltitkolt éveket. Egyikük felidézi, hogy éppen a karácsonyi ünnepi vacsora alatt jelentette be, leszbikus kapcsolata van. Édesapjának kiesett a kezéből a kanál, édesanyja azonban azzal védte, most jobb lenne, ha azt mondaná, hogy a férje otthagyta három gyerekkel? Másikukat, aki tizenöt évesen jött rá, hogy a lányokhoz vonzódik, még nőgyógyászhoz is elküldték, ő elmagyarázta neki, hogy “a női és a férfi ivarszerv csereszabatosan illik egymásba és ennél jobbat még nem találtak ki”. – Féltem attól, hogy meggyógyítanak, de én nem akartam, hogy meggyógyítsanak – emlékezik a film szereplője.

Értelmiségi, egykoron férjezett, gyereket nevelő nők is mesélnek arról, hogyan ábrándultak ki a férfiakból és próbáltak “megértő, gyengéd” női társat találni. Erről szóló hirdetéseiket nem vették fel az újságok apróhirdetései közé, mondván, ezek ” normális erkölcsöt sértő” hirdetést nem adhatnak le.

A személyes sorsokon túl a leszbikus mozgalom, az egyesületük megszervezésének elindítása is megismerszik, a szereplők újraélik az 1992-es, még a melegfelvonulásokat megelőző és a Hármashatárhegyi kőbányában megrendezett Pink Pikniket. Százötvenen jöttek össze, és az volt a legnagyobb gondjuk, “hogyan ne lehessen odatalálni, de azért mégis oda lehessen találni”.

Ez a mondat ma is elhangozhatna egy mostani Pink Piknik szervezése idején, ami jelzi a társadalomnak a másság iránti, változatlanul alacsony tolerancia szintjét. Sokat elárul erről a filmnek egy másik mondata is, mely szerint a meleg mozgalom szervezésében részt venni – politika. Miközben a politikának semmi keresnivalója nincs a magánélet, az intimitás szféráiban. Akik elutasítják a másságot, azoknak rendszerint nincsenek valódi ismereteik e szubkultúrákról.

http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=77610

 

Related...